A figyelmes Oposszum-olvasónak feltűnhetett, hogy egy ideje megszakadt a Kretén dicsőséges történetét regélő rovatom. Ennek prózai oka a minap megjelent 100., jubileumi lapszám utolsó oldalán található: a másfélkegyelmű humormagazin ezennel csatlakozott a néhaiak légiójához.


Benne volt már ez egy ideje a pakliban (és a levegőben). Már évek óta hallottam Broáfka főszerkesztőtől, hogy csökken az eladott példányszám, és a cégvezetés mérlegeli a lehetőségeit. Eddig mindig a fennmaradás mellett döntöttek: az egész magyar könyv- és újságpiacot érintő válság azonban beleverte az utolsó szöget szegény Kretén koporsójába.

Humoros magazinról komolyan írni nehéz, humorosan még inkább – pláne nekrológot. De mégis muszáj valamit mondani, hiszen 15 év után szűnik meg egy olyan dolog, amit egy időben rengetegen szerettek, és amire most is szívesen emlékeznek azok, akik mostanában valamilyen okból elfelejtették kéthavonta beszerezni az újságárusnál.

Azon túl, hogy az amerikai és az európai (főleg francia) komikus képregény olyan nagyságait mutatta be a magyar közönségnek, mint Gotlib, Aragonés, Binet, Don Martin, Reiser, Claire Brétécher, Walter Moers vagy Edika, 1994 és 2009 között a Kretén szinte egyedül kínált megjelenési lehetőséget a műfaj magyar művelőinek. A Kretén hasábjain vált kultfigurává Kovács Pistike és Dr. Sör Kálmán, és innen indultak hódító körútra a (dili)dodók. Ha nincs a Kretén, igen kevesen tudnánk, micsoda tehetség Fekete Imre, Göndöcs Gergely, Varga Zerge Zoltán vagy Garisa Zsolt.

Talán majd tíz év múlva lesz olyan képregénytörténész, aki pontosan megmondja, mikortól számítható a hanyatlás, mi volt az a kulcstényező, ami miatt az egykor 50 ezres eladásokat is meghaladó kéthavilap olvasótábora lassacskán a tizede alá csökkent. Addig is lehet találgatni: túl sokat változott/nem változott eleget, túl sokat kísérletezett/nem volt elég bátor, túl sok volt a magyar cucc/túl sok volt a külföldi cucc, stb, stb. Vagy csak legyűrte ezt is az internet.

Egyet egészen biztosan tudok: Láng István végigszerkesztett 100 lapszámot. Életének 15 éve benne van ebben a magazinban. Voltak olyan időszakok, amikor szívét és lelkét is megtaláljuk a sorok között, és olyanok is, amikor „csak” szuperlelkiismeretesen végezte a munkáját. És része volt abban a keveseknek kijutó élményben, hogy megmutathassa, milyen is az a kreatív szerkesztés. Már megérte, ugye?