Oposszum

Bár 2008-hoz képest kicsit visszaesett az újonnan kiadott képregények száma, mégis volt miből válogatni. Egységes lista helyett most kategóriánként mutatom be kedvenceimet a felhozatalból.

A figyelmes Oposszum-olvasónak feltűnhetett, hogy egy ideje megszakadt a Kretén dicsőséges történetét regélő rovatom. Ennek prózai oka a minap megjelent 100., jubileumi lapszám utolsó oldalán található: a másfélkegyelmű humormagazin ezennel csatlakozott a néhaiak légiójához.

Jeligéje dacára a mindenevő étrendje eléggé egyoldalúnak tűnhet a bejegyzések alapján. Bár a nyáron volt egy komolyabb rockzenei nekidurálásom (Bob Dylan, David Byrne, Emilie Autumn), és pár tétova kísérletet tettem nem-képregényes olvasmányélményeimnek a feldolgozására, nagyon úgy látszik, hogy továbbra is a szakmai ártalom dominál.

Megjelent a Roham ingyenes irodalmi és művészeti magazin kilencedik száma. Tartalma lényegében a tavaszal kiírt, „Pornó – a XXI. század erotikája” című pályázatuk anyaga. Szerintem dekadens. A Motoro és Turbina egy szellemes Shakespeare-átköltés. A rajzolók jól rajzolnak.

A Hungarocomix utáni körkép második részében a minden reményt és várakozást meghaladó mennyiségű és minőségű új magyar kiadványról lesz szó: Bábel verme és Marketing stratégia a Roham kiadásában, Kalyber Joe 5, Charax-különszám és Fa*zzine numero egy szerzői kiadásban. Végül pár szó a Nero Blanco Comix 5-ről.

Bár sokan azzal magyarázzák a múlt vasárnapi képregényvásárnak a vártnál alacsonyabb látogatottságát, hogy kevés volt az újdonság, kiterítve magam előtt a friss szerzeményeket egyáltalán nem látok okot a panaszra. Ráadásul a mennyiség minőséggel is párosul, jól sikerült befejezniük a kiadóknak ezt a kereskedelmi szempontból elkeserítő évet.

Már csak hármat kell aludni... pont ugyanígy kezdtem az októberi képregénybörze felvezetését, de tényleg így van, vasárnap rendezik az év utolsó jelentős képregényes eseményét. Ráadásul idén a korábbinál szorosabban kapcsolódik az esemény a rajzfilmes szakma évzárójához, az Anilogue-hoz, így remélhetőleg mindkét területről többen látogatnak át a másikra. Bár a kiadók nagy része ellőtte puskapora javát a börzén, maradt nyalánkság a HC-re is: Marabu, Kázmér és Huba, Pókember, Fazekas Attila, manga-áradat, Napirajz és egy sor új magyar képregény.

 

Eredetileg nem törtem magamat, hogy beszerezzem Ács „Emtrexx” Zsolt első önálló füzetét, hiszen az első hírek szerint csupán a Sushi Strip 2-ben megjelent képregény bővített változatáról volt szó. Aztán ahogy szaporodtak az információk tőle és róla, úgy váltam kíváncsibbá. Miután a szegedi képregényfesztiválon sikerrel jártam, elolvastam a 12 órát (tetszett), és csak ezt követően kapartam elő az archívumból a korábbi verziót.

Azon azért kicsit elmosolyodtam, hogy a legutóbbi börzén bemutatott új szerzői képregényen a legnagyobb betűkkel a „Vol. 1” kifejezés volt olvasható. Szép, hogy az alkotók ennyire elszántak voltak a folytatásra még az első visszajelzések előtt.

Az a baj a mangákkal, hogy nagyon hosszúak. Persze pont ez a vonzerejük, a sorozatjelleg. Az, hogy jó sokáig lehet számítani az élvezetre, az izgalomra. Csakhogy egy mangaszéria addig tart, ameddig a kiadó érdemesnek tartja a folytatásra vagy a szerzők be nem sokalnak, tehát addig húzzák-halasztják a befejezést, amíg csak lehet. Az eredetileg rohamtempóban, akár heti 20 oldalas adagokban is készülő epizódoknál óhatatlanul előfordul, hogy az ihlet nem áll a helyzet magaslatán, és amolyan kitöltő jellege lesz egyik-másik résznek. Sajnos, ez az átok most egyszerre érte el két, egyébként a legjobbak közé tartozó sorozat legújabb magyar nyelvű kötetét.

Ha Ridley Scott felkavaróan hátborzongató filmjének (Alien, vagy a Nyolcadik utas a halál) sosem születik folytatása, a mozibeli idegen méltán pályázhatna minden idők legijesztőbb képzelt karakterének a címére. Bármennyire hatásvadász eszközökkel operált is ugyan, az Alien brutálisan döbbentette rá az emberiség ilyesmivel foglalkozó részét, hogy végső soron bizony ki van szolgáltatva egy még életképesebb faj valószínűtlen, de nem elképzelhetetlen felbukkanásának. Ahogy Spielberg cápája, Scott idegen lénye is konkrét formába önti állandó, diffúz szorongásunkat, nevén nevezi a félelmet, lecsupaszítja kiszolgáltatottságunkat. Csak az eltökéltség és a véletlen segít ideig-óráig megúszni a harmadik típusú találkozást végzetünkkel, majd visszatuszkolni tudatalatti száműzetésébe a lappangó rettegést az elkerülhetetlentől.

Rá kell kapcsolni, hiszen már a 99. számnál tart a Kretén, és jó lenne végigmenni az évjáratokon, mielőtt beköszönt a 100.... Lássuk hát 2001-et.
 

Hát ezt is megértük - ma délben megnyílt ötünk közös vállalkozása, a januárban elbúcsúzott Eduárd képregénybolt pótlására létrehozott Komikon képregénybolt. A Fumax, a Képes Kiadó, a Nero Blanco Comix, a Roham és a Vad Virágok könyvműhely összefogott, hogy újra legyen egy olyan hely, ahol egészen biztosan lehet kapni valamennyi magyar nyelvű képregénykötetet. A hely Budapest hetedik kerületében, a Wesselényi utca 12 alatt - szó szerint, ugyanis régi partnerünk, a Holdfény Fantasy Team üzletének az alsó szintjén (pince, alagsor, szuterén, mínusz egyedik emelet) rendezkedtünk be.

Már csak hármat kell aludni, és megint itt a képregénybörze. Bár évek óta van fesztivál, Hungarocomix és Animecon, a magyar képregényes keménymag számára a börze az év eseménye, mármint a tavaszi az első félévé, az őszi a második félévé. Hogy mi különbözteti meg a börzét az összes többi képregényes rendezvénytől? Hát, először is az, hogy ide mindenki vásárolni jön, magunk között vagyunk, nem esnek be véletlen bámészkodók, szökőévenként egyetlen Pókembert olvasók és egyéb outsiderek. Meg aztán ez az az alkalom, ahol nem csak venni, hanem eladni is lehet, potom 300 plusz pénzért saját asztalt (de legalábbis zsámolyt) kap mindenki, és ha a megunt füzetekből összejött a legújabb TPB ára, a tornateremből máris a folyosó felé veheti az irányt.

A Kretén mindig is humormagazinként határozta meg magát, nem képregénymagazinként. Ennek ellenére szomorúan konstatáljuk visszatekintve a 2000-ik évre, hogy az 1999-es negatív rekord után még kevesebb teret kaptak a képregények, és annak is csak egy harmadát tették ki az új magyar alkotások, alig több mint 40oldalt.