Oposszum

Az Oposszum itt egyelőre elhallgat, de akit érdekel, követheti tovább az új helyén, ahol a Nero Blanco névre hallgat. Másik itteni blogom, a Buborékhámozó addig mindenképpen marad, amíg be nem fejeződik a korábbi cikkek feltöltése. Aztán majd meglátjuk.

A magyar sajtó is hírt adott róla, hogy élete 77. évében elhunyt Patrick Cauvin francia író, a magyarul is megjelent e=mc2 szeretlek című regény írója. Többnyire megemlítik valódi nevét is (Claude Klotz), de a rövid nekrológból nem derül fény a szerző kettős (bár Franciaországban közismert) életére, amelyben egy időben fontos szerepet játszott a képregény is.

A Sorbonne-on filozófia szakon végzett Klotz irodalomtanárként helyezkedett el Párizs vonzáskörében, és közben noir hangulatú krimiket írt. Főhőse egy Raner nevű rejtélyes figura, az egyes számú közellenség volt, amolyan modern Robin Hood, aki az idős Duvalier úrnak álcázva magát osztotta szét a szegények között, amit a gazdagoktól, az érdemtelenektől elszedett. 13 rész után aztán Klotz váltani vágyott, ám kiadója a „Vak szerelem” című romantikus regény kéziratát látva a fejét rázta: jó, de a saját nevén nem jelenhet meg, mert csalódást okozna vele az olvasótáborának. Ezért született hát még Patrick Cauvin, Klotz írói álneve.

Szigetre menés előtt az ember készül lelkileg. Elolvas egy beharangozót, alatta meg a több száz kommentet, miszerint a Sziget pocsék, mindig is az volt, vagy régen nem, de most már igen. Hogy mennyivel jobb xyz vidéki fesztivál (szinte bármelyik), és hogy ma már csak a külföldieknek szól, mert magyar ember nem engedheti meg magának ezeket az árakat, egyébként sem akar vegyülni a külföldiekkel, és egyáltalán. Én viszont szeretem.

Az egyesített és frissített bejegyzés ezen a helyentalálható.

A napokban pótoltam egy régi lemaradásomat, elolvastam Bret Easton Ellis Less than zero című regényét, hadd tudjam már meg, miért tartják az X Generáció alapművének. Hamar rájöttem, hogy nem fog tetszeni, de megküzdöttem vele.

Mivel Santito a Geekz blogon és Olórin a Kepregeny.neten már két éve mindent megírt, amit csak lehetett a Hellboy kapcsolat- és utalásrendszeréről, igyekszem más szemszögből közelíteni a képregény magyarul nemrég megjelent első epizódjához. Két dologra leszek kíváncsi: miben áll eredetisége az amerikai képregényen belül, és hogyan működik önmagában – elvégre nem minden egyes olvasója járatos Lovecraft, Poe vagy Moorcock világában, és nem is feltétlenül tudja értékelni a hagyományos szuperhősös comic book eszköztárához való viszonyulásának a finomságait.

Ha Lucky Luke a Marvel-univerzumban létezne, rajongói honlapok egész sora keresné, vajon hová illik a kontinuitásban a kis Luke gyerekkorában játszódó történetek. Arról is cikkeznének minden bizonnyal, hogy vajon Rozsomákhoz hasonlóan elvett vagy hozzáadott a figura érdekességéhez, hogy megtudtunk valamit a múljtáról.

„Kíváncsian várom, követi-e a közeljövőben a negyedik verzió, és annak ki lesz a krónikása.” Ezzel a mondattal zártam hat évvel ezelőtt a Wildcats képregénysorozat harmadik fejezetének az ismertetését. Valójában nem kellett volna ennyit várni, hiszen már 2006-ban napvilágot látott a Wildcats volume 4 number 1, méghozzá nem is akármilyen szerzőpárostól: maga Jim Lee, a szupercsapat kitalálója rajzolta, és az egyik legnagyobb ázsióval rendelkező író, Grant Morrison szolgáltatta hozzá a forgatókönyvet.

Ez a cikk eredetileg a ma már elérhetetlen Sokk Magazin honlapon jelent meg. Mostantól újra olvasható, és rövidesen jön egy kapcsolódó, a sorozat következő fejezetéről szóló bejegyzés is.

Egy forgatókönyvhöz szükségem volt a fiatal Liszt Ferencet ábrázoló képekre, így futottam bele az alábbi korai képregénybe, amely a Borsszem Jankó 1873. április 6-i számában jelent meg.

Az Alexandránál két hét Hetalia-elsőség után a Death Note 7. része ugrott az élre, a Bookline-on továbbra is az Asterix első epizódja vezet.

Csak most sikerült befejeznem az eleinte ígéretesnek tartott Rémmetró című mangasorozat harmadik kötetét. Történt ugyanis, hogy annak idején kaptam belőle recenziós példányt, csakhogy egy szerencsétlen véletlen folytán "kölcsönadódott" és "mégkölcsönebbadódott", olyannyira, hogy szem elől tévesztődött. Én pedig meg is feledkeztem róla. Aztán tegnap szembejött leértékelve, ennyit megér a lelkiismeretem tisztasága, és most bepótlom az elmaradást, írok róla.

Ilyen melegben nehéz folyamatosan dolgozni, szörfözget hát az ember a neten. Így jött szembe kedvenc francia képregényes portálomon a hír: megjelent a Spirou 3768. száma.

Igyekeztem utánanézni Jean Mistler francia író és diplomata magyarországi tartózkodásának. Régen volt, persze, nem csoda, hogy olyan kevés információ derül ki az internetről, nyilván rengeteg minden nincs is digitalizálva.