Az év képregényei Magyarországon
Bár 2008-hoz képest kicsit visszaesett az újonnan kiadott
képregények száma, mégis volt miből válogatni. Egységes lista
helyett most kategóriánként mutatom be kedvenceimet a
felhozatalból.
Bár 2008-hoz képest kicsit visszaesett az újonnan kiadott
képregények száma, mégis volt miből válogatni. Egységes lista
helyett most kategóriánként mutatom be kedvenceimet a
felhozatalból.
A figyelmes Oposszum-olvasónak feltűnhetett, hogy egy ideje
megszakadt a Kretén dicsőséges történetét regélő rovatom. Ennek prózai
oka a minap megjelent 100., jubileumi lapszám utolsó oldalán
található: a másfélkegyelmű humormagazin ezennel csatlakozott a
néhaiak légiójához.
Jeligéje dacára a mindenevő étrendje eléggé egyoldalúnak tűnhet a bejegyzések alapján. Bár a nyáron volt egy komolyabb rockzenei nekidurálásom (Bob Dylan, David Byrne, Emilie Autumn), és pár tétova kísérletet tettem nem-képregényes olvasmányélményeimnek a feldolgozására, nagyon úgy látszik, hogy továbbra is a szakmai ártalom dominál.
Megjelent a Roham ingyenes irodalmi és művészeti magazin kilencedik száma. Tartalma lényegében a tavaszal kiírt, „Pornó – a XXI. század erotikája” című pályázatuk anyaga. Szerintem dekadens. A Motoro és Turbina egy szellemes Shakespeare-átköltés. A rajzolók jól rajzolnak.
A Hungarocomix utáni körkép második részében a minden reményt és
várakozást meghaladó mennyiségű és minőségű új magyar kiadványról
lesz szó: Bábel verme és Marketing stratégia a Roham kiadásában,
Kalyber Joe 5, Charax-különszám és Fa*zzine numero egy szerzői
kiadásban. Végül pár szó a Nero Blanco Comix 5-ről.
Bár sokan azzal magyarázzák a múlt vasárnapi képregényvásárnak a
vártnál alacsonyabb látogatottságát, hogy kevés volt az újdonság,
kiterítve magam előtt a friss szerzeményeket egyáltalán nem látok
okot a panaszra. Ráadásul a mennyiség minőséggel is párosul, jól
sikerült befejezniük a kiadóknak ezt a kereskedelmi szempontból
elkeserítő évet.
Már csak hármat kell aludni... pont ugyanígy kezdtem az októberi
képregénybörze felvezetését, de tényleg így van, vasárnap rendezik
az év utolsó jelentős képregényes eseményét. Ráadásul idén a
korábbinál szorosabban kapcsolódik az esemény a rajzfilmes szakma
évzárójához, az Anilogue-hoz, így remélhetőleg mindkét területről
többen látogatnak át a másikra. Bár a kiadók nagy része ellőtte
puskapora javát a börzén, maradt nyalánkság a HC-re is: Marabu,
Kázmér és Huba, Pókember, Fazekas Attila, manga-áradat, Napirajz és
egy sor új magyar képregény.

Azon azért kicsit elmosolyodtam, hogy a legutóbbi börzén
bemutatott új szerzői képregényen a legnagyobb betűkkel a „Vol. 1”
kifejezés volt olvasható. Szép, hogy az alkotók ennyire elszántak
voltak a folytatásra még az első visszajelzések előtt.

Az a baj a mangákkal, hogy nagyon hosszúak. Persze pont ez a
vonzerejük, a sorozatjelleg. Az, hogy jó sokáig lehet számítani az
élvezetre, az izgalomra. Csakhogy egy mangaszéria addig tart,
ameddig a kiadó érdemesnek tartja a folytatásra vagy a szerzők be
nem sokalnak, tehát addig húzzák-halasztják a befejezést, amíg csak
lehet. Az eredetileg rohamtempóban, akár heti 20 oldalas adagokban
is készülő epizódoknál óhatatlanul előfordul, hogy az ihlet nem áll
a helyzet magaslatán, és amolyan kitöltő jellege lesz egyik-másik
résznek. Sajnos, ez az átok most egyszerre érte el két, egyébként a
legjobbak közé tartozó sorozat legújabb magyar nyelvű
kötetét.
Ha Ridley Scott felkavaróan hátborzongató
filmjének (Alien, vagy a Nyolcadik utas a halál) sosem
születik folytatása, a mozibeli idegen méltán pályázhatna minden
idők legijesztőbb képzelt karakterének a címére. Bármennyire
hatásvadász eszközökkel operált is ugyan, az Alien brutálisan
döbbentette rá az emberiség ilyesmivel foglalkozó részét, hogy
végső soron bizony ki van szolgáltatva egy még életképesebb faj
valószínűtlen, de nem elképzelhetetlen felbukkanásának. Ahogy
Spielberg cápája, Scott idegen lénye is konkrét formába önti
állandó, diffúz szorongásunkat, nevén nevezi a félelmet,
lecsupaszítja kiszolgáltatottságunkat. Csak az eltökéltség és a
véletlen segít ideig-óráig megúszni a harmadik típusú találkozást
végzetünkkel, majd visszatuszkolni tudatalatti száműzetésébe a
lappangó rettegést az elkerülhetetlentől.
Rá kell kapcsolni, hiszen már a 99. számnál tart a Kretén, és jó
lenne végigmenni az évjáratokon, mielőtt beköszönt a 100.... Lássuk
hát 2001-et.
Hát ezt is megértük - ma délben megnyílt ötünk közös vállalkozása, a januárban elbúcsúzott Eduárd képregénybolt pótlására létrehozott Komikon képregénybolt. A Fumax, a Képes Kiadó, a Nero Blanco Comix, a Roham és a Vad Virágok könyvműhely összefogott, hogy újra legyen egy olyan hely, ahol egészen biztosan lehet kapni valamennyi magyar nyelvű képregénykötetet. A hely Budapest hetedik kerületében, a Wesselényi utca 12 alatt - szó szerint, ugyanis régi partnerünk, a Holdfény Fantasy Team üzletének az alsó szintjén (pince, alagsor, szuterén, mínusz egyedik emelet) rendezkedtünk be.
Már csak hármat kell aludni, és megint itt a képregénybörze. Bár
évek óta van fesztivál, Hungarocomix és Animecon, a magyar
képregényes keménymag számára a börze az év eseménye, mármint a
tavaszi az első félévé, az őszi a második félévé. Hogy mi
különbözteti meg a börzét az összes többi képregényes
rendezvénytől? Hát, először is az, hogy ide mindenki vásárolni jön,
magunk között vagyunk, nem esnek be véletlen bámészkodók,
szökőévenként egyetlen Pókembert olvasók és egyéb outsiderek. Meg
aztán ez az az alkalom, ahol nem csak venni, hanem eladni is lehet,
potom 300 plusz pénzért saját asztalt (de legalábbis zsámolyt) kap
mindenki, és ha a megunt füzetekből összejött a legújabb TPB ára, a
tornateremből máris a folyosó felé veheti az irányt.
A Kretén mindig is humormagazinként határozta meg magát, nem
képregénymagazinként. Ennek ellenére szomorúan konstatáljuk
visszatekintve a 2000-ik évre, hogy az 1999-es negatív rekord után
még kevesebb teret kaptak a képregények, és annak is csak egy
harmadát tették ki az új magyar alkotások, alig több mint
40oldalt.
Friss hozzászólások
Tomster - 1 hónapja
nagyon örülök, hogy a kategóriájában toplistádon van a képregényem. köszi! :)
Bejegyzés: Az év képregényei Magyarországon
Vassrobert - 1 hónapja
Hát igen...RIP... :-( Köszönünk mindent Istvánnak és az egész bandának. Fogalmam sincs, hogy ezek után hol jelenhetnek majd meg ilyen típusú magyar képregények/írások. (v_peti: igen, másoknak is eszébe jutott már mindez - magában a lapban is megemlítik.)
Bejegyzés: Az utolsó Kretén
v_peti - 1 hónapja
Korrigálni kell az itt elhangzottakat! Ugyanis, annó már sokan szívesen látták volna a 100. számot! Így a 2x-edik, talán 25. szám helyett megjelentették a 100.-at! Így most nem a 100. szám jelenik meg, hanem a 2x-edik (25.?). Ha erről elfeledkeztek, akkor az újságnak 2 db 100. száma lesz.
Bejegyzés: Az utolsó Kretén
cudar - 1 hónapja
99 szám megvan, a mai napig olvasom őket. pedig nem feltétlen az én korosztályom már. szomorú, hogy megszűnik a lap, hullámzó színvonalon de mindig megnevettetett :(
Bejegyzés: Az utolsó Kretén
A Mondo 2007/2. számában "Globál vagy lokál?" címen két írás is foglalkozik azzal, hogy lehet-e mangának nevezni egy Japánon kívül készült képregényt. Egyikük fejtegetésével sem vagyok ...
Benne volt már ez egy ideje a pakliban (és a levegőben). Már évek óta hallottam Broáfka főszerkesztőtől, hogy csökken az eladott példányszám, és a cégvezetés mérlegeli a lehetőségeit. Eddig min...
Így utólag azonban nem erről a Mad-mellékletről a legemlékezetesebb a Kretén 7 (és még csak nem is arról, hogy Zerge és Podmaniczky Indiana Jonest és Chewbaccát is bevezette a Dállász világába), ...
A Kretén első száma 1994 márciusában jelent meg, a SEMIC Interprint gondozásában, a kiadótól megszokott "comic book" méretben, 32 fekete-fehér és 16 színes oldalon (plusz borító), ebből...
Blogomban már több manga esetében is kifejtettem értetlenkedésemet, hogy "mit esznek" egyik vagy másik nagysikerű japán képregényen (vagy inkább: "miért eszik"), ám a Death No...